WS2022 Power Shell alapok

Windows Server 2022

A Power Shell parancsok általános felépítése: Ige-Főnév -Paraméter1 Érték1 -Paraméter2 Érték2
pl: Get-LocalUser -Name Administrator – lekérdezi az Adminstrator felhasználó adatait.

Hozz létre a VirtualBoxban egy új gépet, telepítsd fel a Windows Server 2022-t! A telepítés utolsó lépéseként meg kell adni a jelszót. Ha készen vagyunk, akkor az Sconfig felülete fogad. Az alap beállításokat itt is el lehet végezni, de most a parancsok gyakorlása bezárjuk. (15-ös parancs) Ha újra szükség lenne rá, akkor az Sconfig paranccsal indítható.

Új felhasználó, név módosítása, felhasználó csoporthoz adása, törlése

Hozzunk létre egy új helyi felhasználót! Parancs: New-LocalUser -Name „TesztElek” … paraméterek
Több sorba a `-jellel tudunk parancsokat írni. (AltGr + 7)

Adjuk hozzá a TesztElek feljhasználót az Administrator csoporthoz! Ellenőrizzük le! A végén pedig intsünk könnyes búcsút neki!

Felhasználó nevének megváltoztatása

Célszerű a „gyári” Administrator nevet is megváltoztatni, valammi kevésbé ismertre, de most a példa kedvéért csak rövidítünk rajta. Természetesen ellenőrizzük is, tényleg megváltozott-e?

Gépnév módosítása

Hasonlóan a grafikus felületen való telepítéshez, itt is megváltoztatjuk a gép nevét egyszerűbben megjegyezhetőre. Legyen WS2022.
Újraindítás után fog érvénybe lépni az új név! Újraindítani a Restart-Computer paranccsal lehet. Ellenőrizni pedig a hostname paranccsal.

-Force: kikapcsolja a megerősítést
-PassThru: kiírja a parancs eredményét

DNS prefix beállítása

Ez a lépés elhagyható, főleg a régebbi NetBIOS alapú hálózatoknál van értelme használni. De segítségével megnézzük, hogyan lehet egy értéket beállítani a rendszerleíró adatbázisban. Utána indítsuk újra a gépet!
Ellenőrzésként futassunk egy ipconfig /all parancsot! Lehet szűkíteni is, ha csak az első 9 sorát akarjuk kiíratni: (ipconfig /all)[0..9]

IP cím beállítása

Következő lépésben beállítjuk a szerver ip címét, átjárót, dns-t, hálózati maszkot. Ehhez elöszőr lekérjük a hálózati interfészeket. Ezeket az InterFaceIndex segítségével fogjuk azonosítani. Nem biztos, hogy nálad is 5-ös lesz az index! Kikapcsoljuk az alapértelmezett Dhcp-t, mert statikus ip kell a szervernek! Beállítjuk az ip címet, hálózati maszkot, alapértelmezett átjárót! Majd a dns kiszolgáló(ka)t.

Ellenőrzésként futtassuk le az ipconfig /all parancsot!

Hálózati beállítások visszaállítása alaphelyzetbe:

Visszaállítás DHCP-re: Ez a „gyári alaphelyzet”. Ekkor a Windows eldobja a fix IP-t, a maszkot és az átjárót is, és megpróbál egyet kérni a routertől.

A fix beállítások manuális törlése

IP cím és maszk törlése, az összes alapértelmezett átjáró (0.0.0.0/0) törlése, DNS szerverek ürítése

Szerepkörök és szolgáltatások telepítése

DNS

DNS kiszolgáló telepítése: szerepköröket az Install-WindowsFeature paranccsal lehet telepíteni. Miután feltelepült a DNS, be kell állítani cím keresési és név keresési zónákat. Ellenőrzésként használhatjuk a Get-DnsServerZone parancsot.

Ha nem működik próbáld meg ezt:

Tesztelhetjük az nslookup illetve a Resolve-DnsName segítségével is a címfordítást:

DHCP

Hasonlóan a grafikus felülethez, itt is adunk egy nevet a hatókörnek, majd beállítjuk a hatókör kezdő és záró címét, alhálózati maszkot, és a bérleti időt, a State Active-val be is kapcsoljuk gyakorlatilag. Ezután még meg kell adni a DNS kiszolgálót és az alapértelmezett átjárót. Ha minden beállítás megvan, célszerű a Restart-Service DHCPServer paranccsal újraindítani a szolgáltatást.

Még egy dolgot beállítunk, engedélyezzük a tűzfalon a ping elérését a szerver felé. Alapértelmezetten biztonsági okokból a szerver nem válaszol a pingelésre. (Élesben ne legyen bekapcsolva!)

Fapados szerverünket egy Windows 7 klienssel fogjuk kipróbálni. Hozzunk létre egy virtuális gépet a Windows 7-nek is, telepítsük fel. Mindkettő gép használja a belső hálózatot! Ha mindent jól csináltunk, a kliens meg fogka kapni a hálózati adatokat! A szerveren ellenőrizhetjük:

Kliensen: (kapott ip-t, alapértelmezett átjárót, dns-t, és tudja pingelni a szervert)