Szoftver ismeretek
A szoftver a számítógépen futtatott programot, a programhoz mellékelt dokumentációt és a program felhasználói szerződését, más néven a licencet jelenti. Ez a licenc határozza meg azt, hogy a programot hogyan, illetve milyen feltételekkel használhatod a számítógépeden.
A szoftverek licencelése
A licenc tulajdonképpen egy, a szoftver készítője által alkotott felhasználói szerződés, amely meghatározza azt, hogy a szoftvert, mint a jog által védett szellemi terméket, milyen feltételek mellett használhatod a számítógépeden.
A szerzői jogi törvény: 1999. évi LXXVI. törvény
Amikor egy szoftvert fel szeretnél telepíteni a számítógépedre, a telepítés elején megjelenik egy, a felhasználói szerződés szövegét tartalmazó párbeszédpanel is. A program telepítésével ezt a szerződést – annak valamennyi feltételével és következményével – mint érvényes jogi szerződést ismered el magadra nézve, amely nem csak jogokat biztosít a számodra, de meghatároz kötelezettségeket is. A felhasználói szerződés alján szereplő Elfogadás vagy Tovább gomb megnyomása egyenértékű azzal, mintha kézzel írtad volna alá ezt a szerződést. Ezt nem szokta általában senki végigolvasni, pedig kellene.
Néhány licenc típus:
- Kereskedelmi szoftver
A program használatát csak bizonyos körülmények között teszi lehetővé, és kifejezetten tiltja annak módosítását, további terjesztését, illetve működésének visszafejtését. A program tulajdonosa annak készítője marad, mi csupán használati jogot vásárolunk (vagyis nyilvánvalóan meg kell vásárolni, pénzbe kerül).
például a Microsoft Windows, a Microsoft Office, Adobe Photoshop, és a legtöbb játékprogram is. - Shareware
Ezt a típusú programot, bár készítője ingyen hozza nyilvánosságra, egy meghatározott idő letelte után meg kell vásárolni. Üzleti célú használat esetén nincs ilyen ingyenes periódus, a programot azonnal meg kell vásárolni, akárcsak a kereskedelmi szoftvereket.
Ilyen licencelésű szoftver a jól ismert Total Commander, WinRar
- Freeware
Tetszőlegesen hosszú ideig, ingyen használható, de sokszor szerepel benne az a megkötés, hogy csak otthoni, vagy tudományos célra engedélyezett az ingyenes használat, kereskedelmi célból viszont nem. például az avast! Free Antivirus víruskereső program. - Nyílt forráskódú programok
Szabadon felhasználható, szabadon másolható, szabadon terjeszthető, szabadon tanulmányozható és szabadon módosítható programok licence. Akár otthoni, akár kereskedelmi használatról legyen szó, nem kell érte fizetnünk.
Ilyen programok a GNU/Linux operációs rendszerek – például az Ubuntu Linux – illetve a hozzájuk tartozó, több ezer felhasználói program is, amelyeknek sokszor van Windows alatt futtatható változata is, mint például a Mozilla Firefox böngésző.
A szoftverek csoportosítása
A szoftvereket nem csak a licencelésük, hanem a felhasználásuk szerint is meg lehet különböztetni egymástól. Ennek alapján az alábbi csoportokat lehet meghatározni:
- BIOS
- Operációs rendszerek
- Felhasználói programok
- Fejlesztői rendszerek
- Segédprogramok
1. BIOS (Basic Input Output System)
A számítógép szoftveres és hardveres része közötti interfész megvalósítására szolgál. A BIOS egy, az alaplapon megtalálható flash romból töltődik be a számítógép indulásakor. Több részből áll:
– POST – öntesztelő program, amely a gép bekapcsolásakor mindig elindul, és leellenőrzi a számítógép működőképességét.
– Boot record betöltő – megkeresi a háttértárolókon a boot record nevű programot (amelynek a feladata az operációs rendszer elindítása).
– Rendszerprogramok – hozzáférést biztosítanak az operációs rendszer számára a különféle hardverelemekhez (mint például a monitor, a billentyűzet és a merevlemez).
2. Operációs rendszerek
Az operációs rendszer összetett feladatokat lát el:
- tolmácsol a felhasználó és a számítógép között,
- működteti, vezérli a számítógép alkatrészeit,
- felhasználói programokat futtat,
- optimális erőforrás-kihasználást biztosít,
- biztosítja az adatok és programok biztonságos tárolását és visszakeresését,
- fájlokat és könyvtárakat kezel,
- biztosítja az adatokhoz való differenciált hozzáférést (adatbiztonság, jogosultság-kezelés),
- programok írását teszi lehetővé
- hibakezelést végez
Az operációs rendszereket több szempont szerint csoportosíthatjuk.
Az operációs rendszerhez szükséges hardver mérete (teljesítménye, kapacitása) alapján megkülönböztethetünk:
- mikroszámítógépekhez kapcsolódó operációs rendszereket (például a Windows NT, DOS, Mac OS, Linux),
- kisgépekhez kapcsolódó operációs rendszereket (például az MS-DOS, UNIX, OS/2),
- nagygépekhez kapcsolódó operációs rendszereket (például az OS/390, VM/ESA, z/OS).
A felhasználók száma szerint az operációs rendszerek lehetnek:
- egyfelhasználós (single-user) rendszerek, ahol az operációs rendszer nem kérdezi meg ki az, aki a gép elé ül, így bárki bármit megtehet, nincsenek korlátozva a jogai. Bárki bármit át tud állítani, meg tud nézni, vagy le tud törölni. Ilyen például a DOS, de ilyen a Windows95/98/ME (például a DOS, OS/2),
- többfelhasználós (multi-user) rendszerek, ahol az operációs rendszer mindig megkérdezi ki dolgozik a gépen (kell egy felhasználónév és egy jelszó), és sikeres bejelentkezés esetén is csak korlátozott jogokkal rendelkezik mindenki (kivéve a rendszer felelősét). Ilyen operációs rendszer például a Linux vagy a WindowsNT/2000/XP (például a UNIX, Windows NT, Linux).
Az egy időben futtatható programok száma alapján:
- Egyedi vagy monoprogramozási mód (Single Task): az alkalmazói programok egymás után töltődnek be a memóriába. Egyszerre csak egy program fut a számítógépben, a következő program betöltésével a korábbiak törlődnek a memóriából.
- Multiprogramozási mód (Multi Task): egyidejűleg több program van a memóriában, és ezek látszólag egyszerre futnak. Valójában a programok osztoznak az erőforrásokon.
Kezelőfelületük szerint
- Karakteres: vagy más néven parancssoros, ahol műveletek elvégzéséhez a billentyűzeten kell parancsokat begépelnünk. Ehhez pontosan ismernünk kell az adott operációs rendszer parancsait és azok használatát, ugyanakkor egy kisebb teljesítményű gépen is megfelelő sebességgel működnek. Ilyen például a DOS.
- Grafikus: a kiadható parancsok ikonként, vagy menüpontként jelennek meg, és az egérrel választhatók ki. Az ikonok általában jól mutatják funkciójukat, s az egér kezelése is egyszerű, így használatát könnyű elsajátítani, ugyanakkor nagyobb teljesítményű gépet igényel. Ilyen például a Windows.
A grafikus felület részei: asztal, ikon, tálca, start menü, ablakok, menük, helyi menük, ezek fő funkciói és elemei, a menük. ablakok típusai, részei, jelölések és jelentésük, ablakok kezelése, menük, ikonok használata, dialógusablakok, vezérlőelemek használata
3. Felhasználói programok
A mindennapi munkáink elvégzéséhez használt programok. A felhasználó általában nem közvetlenül az operációs rendszerrel, hanem a felhasználói programokkal dolgozik. Ilyen felhasználói programok a szövegszerkesztők, táblázatkezelők, a böngésző- és levelezőprogramok.
4. Fejlesztői rendszerek
Olyan programok, amelyekkel újabb programokat lehet készíteni. Ezekkel a rendszerekkel a programozók dolgoznak. Például: C#, Python, Java
5. Segédprogramok
A számítógép karbantartására szolgáló, vagy annak biztonságára ügyelő programok, mint például a víruskeresők, tűzfalak, vagy a merevlemez töredezettségét megszüntető segédprogram.
Hardver ismeretek
A hardver a számítógép fizikailag megfogható része, a gépház, monitor, billentyűzet egér stb… Ahogy mondani szokták, amit kalapáccsal szét lehet verni, az a hardver.
A számítógép legfontosabb elemei:
Alaplap: nagyméretű áramköri lap, mely hordozójául szolgál a legfontosabb részegységeknek. Itt helyezkedik el a központi processzor egység, a memória és különböző kiegészítő kártyák, valamint vezetékeknek nyújt csatlakozási lehetőséget. Bővebben. Több méretben készül a megfelelő szabványok szerint: atx, micro atx stb.
Központi processzor egység (CPU): azok a színes, néha háromdimenziós csodák, melyeket használat közben a számítógépünkön láthatunk, valójában bonyolult számításoknak az eredménye. Ezeknek a számításoknak egy része valódi aritmetikai művelet, melyeket a gép kettes számrendszerben végez el, másik része pedig logikai művelet, melyekhez egyaránt kell az adatokat ideiglenesen tárolni, feldolgozni és továbbítani. Ez a CPU feladata. Ez az egység irányítja a számítógép működését.
A két legnagyobb gyártó: AMD, Intel. A processzor és az alaplap típusának egyezni kell!
Memória
RAM (Random Access Memory): írható és olvasható memóriák, melyek tartalma a gép kikapcsolása után elvész. Két nagy csoportjukat különböztetjük meg:
* Statikus (S-RAM): flip-flop áramkörökből épül fel, feltöltése után tartalmát megőrzi a kikapcsolásig.
* Dinamikus (D-RAM): kondenzátorokból készül, így a feltöltés után folyamatos frissítésre szorul.
ROM (Read Only Memory): csak olvasható memóriák, melyek gyárilag programozottak valamely speciális feladat elvégzésére. Ilyenekben tárolja a számítógép azokat az adatokat, amelyekre egész „élete” során változatlanul lesz szüksége.
PROM – Programozható ROM (Programmable ROM): olyan csak olvasható memória, amely a gyártáskor még nem tartalmaz adatokat, azokat a felhasználó égeti rá egy speciális készülék segítségével az első használat előtt. Az ebbe beírt adatok nem törölhetőek és nem írhatók felül.
EPROM – Törölhető PROM (Erasable PROM): olyan ROM, melynek tartalmát ultraibolya fény segítségével módosíthatjuk. Előnye az előbbi típussal szemben, hogy az adatainkat, programjainkat aktualizálhatjuk.
FLASH memória: programozása és törlése elektronikus úton, blokkonként (és nem bájtonként) történik. A modern számítógépekben az egyszerű frissíthetőség miatt ilyenekben tárolják a BIOS-t.
Cache az elemi tároló áramkörökből felépülő memória francia elnevezése. A mai számítógép processzorok (a 486-os óta) mindegyike tartalmaz belső cache-t és az alaplapon is egyet. Az alaplapon lévő cache kapacitásban többszöröse a belsőnek. A cache memória funkciója a gyors processzor és viszonylag lassú DRAM összehangolása, gyorsító tárnak is nevezik.
Tápegység és hűtés
A számítógép működése során természetes jelenség, hogy a processzorok és a tápegység melegedni kezd. Egy bizonyos hőmérséklet fölött azonban az alkatrészek meghibásodhatnak, sőt károsodhatnak is. Ezen nemkívánatos jelenségek kiküszöbölésére találhatók a számítógépben hűtőventilátorok. Általában a processzoron és a videokártya processzorán találhatók, de esetleg a merevlemez ilyen módon történő hűtése is szükségessé válhat.
Tápegység: a számítógép árammal működik, így meg kell teremtenünk az elektromos hálózattal való összeköttetését. Azonban a gép egyes elemei különböző feszültséget, illetve csatlakozási lehetőséget igényelnek, ezért szükséges egy olyan egység, mely ezeket az igényeket kiszolgálja.
A videokártya feladata, hogy a monitoron megjelenítendő képet előállítsa. A képernyőn megjelenő kép minősége (színmélysége, felbontása) nem csak a monitortól, de a videokártyától is jelentős mértékben függ. A mai kártyákhoz lehetséges több monitort is csatlakoztatni egyszerre. Létezik integrált, és külön kártya. Árát a teljesítménye határozza meg, milyen grafikus processzor, mennyi memória található benne.